Hóvirágos kert az élet....

Tavalynál, tavalyelőttnél jóval később bókoltak csöppnyi fejecskéjükkel hóvirágaink, ám van az úgy, hogy a késleltetés fokozza az örömöt.
És ez most lírával kísérve:

Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ

Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.

Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.

Pápai Ildikó: A Hóvirág éneke...

Napfény leszek teledben,
halkan járok kedvedben,
mikor nyílok kertedben,
harmat táncol kezedben.

Zöldet hozok arannyal,
esőt, langy fuvallattal,
virágnyelven: szirmokkal
becézgetlek tavasszal...

Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
– Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.