2010. október 31., vasárnap

Itthon maradt gólyák

Igazán gyönyörű, tavaszt idéző meleggel örvendeztetett meg ez a hétvége, többször el is hangzott a nap folyamán, hogy felér egy márciusi napsütéssel. Ha lépten-nyomon nem a lehullott levelek kupacaiba ütköztünk volna és, ha nem a halottak napi tevékenységekkel lettünk volna elfoglalva, talán el is hittük volna egy kis időre, hogy nem a vacogós, dermesztő tél fele közeledünk, hanem megfordult a világ és tavaszodunk.
És ezek után hazafelé autózás az őszi tájban, és mi a csoda??? Öt gólya "legelészik" a Bodola (Brassó megye) határában a frissen felszántott mezőn. Október végén mégis mit csinálnak ezek itt?, és így szépen összeverődve, békésen, mint akik épp jól végezték dolgukat és minden a legnagyobb rendben, miközben társaik már Közép-Afrikában vannak.


Rengeteg kérdés vetődött fel:
Miért maradtak itt? Talán késői költés és költözéskor még túl fiatalok voltak, vagy sérült gólyák, de hogy mind az öt sérült lenne, az kevéssé valószínű. Vagy tudnak valami táplálékforrásról (vágóhíd stb.), ami biztosítékot jelent nekik a túlélésre... Sajnos a faluban nem érdeklődtünk erről, ezért csak találgatunk.

Milyen esélyeik vannak a kitelelésre? Egyes elméletek szerint a gólyák jól bírják a hideget, télen főleg rágcsálókkal táplálkoznak, de ha 30 cm körüli hó esik, már nem találnak táplálékot, ilyenkor emberek gondoskodására szorulnak. Más elmélet szerint még a fagy hiánya sem oldja meg a gólyák kitelelését, mert a fő táplálékuk a békák, gyíkok, siklók, rovarok többsége már szeptemberben nincs terítéken, ezért, ami marad az kevés a túléléshez.


Nyugati országokban állatvédő szervezetek (állatkertek, nemzeti parkok, civil szervezetek) gyűjtik be az itthon maradt gólyákat és gondoskodnak táplálásukról. Romániában ehhez hasonló kezdeményezésről nem hallottunk, de lehet csak mi nem vagyunk eléggé tájékozottak. A gólyákat állati eleséggel etetik, legmegfelelőbb a baromfihús, naponta 10-15 naposcsibét is megesznek.

Készült pár fotó sajnos távolról és kis géppel, ezért a minőség sok kívánnivalót hagy maga után, de az esemény dokumentálására csak elegendő lesz.

Read more...

2010. október 27., szerda

Lebegő ezüstös fonalak

„Sovány kóró zörög a szélben/ és int a búcsúzó ökörnyál.” (Kosztolányi Dezső)

Vannak, kiket költői sorok papírra vetésére ihlet, másokban meg a mindent, de főként arcukat behálózó ragacsossága miatt akár utálatot is kelt: ilyen ellentmondásos reakciókat képes gerjeszteni ez a finom kis fonadék, az ökörnyál. Különféle tájszólásokban bikanyál, őszi nyál, szépasszony fonala és pókfonál nevekkel is illetik. Ezek közül az őszi nyál a megjelenésének legvalószínűbb időszakára, az őszre utal.

A pókfonál viszont a legrealistább, hiszen tényleg arról van szó, hogy ez egyes pókoknak a fonadéka. Vagyis egyfajta pókhálóselyem, amibe - a pókok szaporodási ciklusából következően - leginkább ősszel bonyolódhatunk bele a szabadban kóborolva.


A pókhálóselyem proteinszármazék, speciális rendezettségű polimer molekula. Ezt a zsákmány elejtésére, fészekkészítésre, sperma tárolására és az áldozat becsomagolására, vagy – az ökörnyál esetében – közlekedésre használják a különféle pókfajok.


A sokféle feladat ellátásra alkalmas fonadékot a pókok maguk állítják elő a selyemtermelő mirigyük vagy más néven szövőmirigyük segítségével. És bár fonálnak, fonadéknak nevezzük, az arachnológusok szerint a pókok nem kimondottan fonnak, hanem ezen mirigyükből, a szövőnyíláson keresztül sűrű, zselés oldatot engednek ki és lábaik segítségével ebből húznak szálat testsúlyukat is felhasználva.


Lévén, hogy szintén pókselyem, az ökörnyál is így készül. „Szövőmestere” pedig több pókfajta lehet, legjellemzőbb azonban a vadászó életmódú farkaspókokra. Ezeknek kicsinyeiben főként ősszel felerősödik az a késztetés, hogy kiemelkedő növényekre, tárgyakra kapaszkodjanak fel és onnan hosszú fonalakat bocsássanak ki szövőmirigyükből a szélbe. Ez bele is kap az ezüstös vitorlákba és tovalibben velük, felkapva az azon csüngő pókocskákat is, ekképpen indítva akár több ezer méteres magasságig és távolságig terjedő útjukra. Persze a kis ízeltlábúak számára ez nem egy kéjutazás, sokkal inkább egy hatékony túlélési módszer, hiszen ha helyben maradnának, a túlnépesedés következtében sokuk elpusztulna.


Szóval ezek az őszi légben úszó, szerencsés esetben napfénnyel villanó finom szálak a kis pókok „légi járművei”; azonban az ágakon és egyebeken fennakadt szálakon ne keressük a kis utasokat, mert azok már vagy új otthonra találtak, vagy nem élték túl a költözést.

Read more...

2010. október 25., hétfő

Őszi színpaletta: Kék

A sárga, piros virágok és termések bemutatója után, másik aktuális és nagy divatnak örvendő szín következik...a kifutón felvonuló, sötétebb és világosabb kék ruhájukba öltözött termések nyújtanak betekintést az őszi kollekcióba.:)
És nyitja a sort a kökény...

Kökény (Prunus spinosa)

folytatja a szőlő (Vitis sp.)

Kék színüket a termések antocián tartalmuknak köszönhetik.

Boróka (Juniperus communis)

A kék szín szimbolikus jelentései:
Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.

Fekete bodza (Sambucus nigra)

Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szűrrealitás világához is kapcsolódhat.
Kutyabenge (Frangula alnus)

Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.

szilva (Prunus domestica)

Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)

A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.

kukorica (Zea mays) kék színváltozat

A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.

Vadszeder (Rubus fruticosus)

Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin princípiumra utal.

Gyalogbodza (Sambucus ebulus)

S mint a fentiekben kiderült egy maszkulin jellegű és már csak ez miatt is nagyon kedvünkre való kék éggel zárjuk színes sorozatunkat... :)

Read more...

2010. október 21., csütörtök

Tipp kiránduláshoz: Ismét Tişiţa völgye, Putna vízesés

Úgy esett, hogy a diákok és általunk is hőn szeretett metodikai tevékenység kapcsán, buszos kirándulás szerveződött a festői szépségű Tişiţa völgyébe és a Putna vízeséshez.
Nem volt ismeretlen terep, már korábban beszámoltunk az útvonalról és megközelíthetőségéről ITT, de a minden nap változó, új és új arcukat megmutató erdőségek ebben a vadregényes környezetben végleg bebizonyították, hogy az ősz az egyik legfestőibb évszakunk és másodszor vagy akár harmadszor is az újdonság erejével képes hatni a táj.
Próbálkoztunk a színek és fények megörökítésével, de nem tudtuk elhozni magunkkal a nedves erdő illatát, a Tişiţa patak olykor fülsiketítő csobogását, a szorosban arcunkat simogató meglepően meleg fuvallat érzetét... mindezért ott kell lenni és megtapasztalni személyesen.








Aki kedvet kapott egy őszi kiruccanásra ide vagy bárhova annak jó kirándulást!!!
Ugyanerről az eseményről, kollégánk tollából (billentyűzetéből) olvashatsz még ITT is. :)

Read more...

2010. október 18., hétfő

Tipp kiránduláshoz: Októberi túra a Retyezátban

Míg egyik "gyurgyalag" próbálta kideríteni hol lakik a denevér, a másik meg piros bogyók után kutatott, a harmadik ezalatt összecsomagolt és elindult újra meglátogatni a Retyezát-hegységet, persze nem egyedül, hanem 5 kalandra vágyó, természetbarát társaságában.

Már időben nekiláttunk és hasznos tudnivalókat olvasgattunk ITT is. A Retyezát-hegység a Déli-Kárpátok legnyugatibb csoportja. A hegység elnevezését a hasonló nevű csúcsától kölcsönözte, melyet lapos, lemetszett tetejéről neveztek el. Magasságát tekintve a harmadik helyen található a romániai hegyek között. Legmagasabb csúcsa a Peleága-csúcs 2509 m magas. A hegység legnagyobb turisztikai vonzóereje a glaciális teknővölgyek felső részében megtalálható tengerszemek.

A mi tervünkben a legmagasabb csúcs és a glaciális tavak némelyikének a meglátogatása, néhány zerge esetleg mormota felbukkanása szerepelt. És akkor íme kétnapos túrabeszámoló kedvcsinálóként:

Péntek délben felszerelkezve össze is állt a csapat, aztán irány: Fogaras-Nagyszeben-Hátszeg-Kőaljaohába(Ohaba de sub Oiatră) - Nuksóra (Nucşoara) -Cârnic menedékház, innen már gyalogosan, csomagostól folytattuk utunkat (az autókat fizetett parkolóban lehet biztonságban elhagyni a menedékház közelében) az éjszakai szálláshelyig. A lassan emelkedő út elején még tettünk egy rövid kitérőt és megcsodáltuk a Lolája-vízesést. Utunk aztán egyre meredekebb lett, és amire elértük a Pietrele-menedékházat be is sötétedett, így előkerültek az elemlámpák is. Nagy segítségünkre voltak a sötétben is látható, fákra festett útjelek. Az erdőben hirtelen előtűnt egy fényforrás, igen ez a szálláshelyünk az Encián (Genţiana)-menedékház, mely 1672 m magasan található. A menedékházban a hónap első felében Lajos bácsi várja a turistákat, a ház jellegzetes finom és forró teafőzetével. Kicsit meglepő, hogy az ágyak és kályhák mellett még napelemes világítás is fogadja a fáradt turistákat.

Szombat kora reggel ködben ébredtünk, de nekivágtunk a Bucura-tó és Pelága-csúcs meghódításának. Egész végig ködben haladtunk, néhol szitált a hó, és volt ahol a szél volt az úr. Első megállónk a Pietrele-tónál volt.
A jég alól imitt-amott előbukkant a havasszépe (Rhododendron), néhány még virágzó harangvirág és tárnics faj maroknyi képviselője is.
Folytatva utunkat elértünk a Bucura-tóhoz, a Retyezát legnagyobb glaciális eredetű tavához, amley 2041 m magason találhat. Sajnos teljes egészében nem láthattuk, hisz idefent is a köd volt az úr, de fotók azért készültek.
A tó déli oldalán megengedett a sátrazás. Hideg ebédünket a tó közelében található Bucura- védkunyhóban fogyasztottuk el. A Peleága-csúcs meghódítására már nem indultunk el az időjárási viszonyok miatt, így rövid tó körüli séta után elindultunk vissza az Encián-menedékházhoz. A menedékház közelében kitisztult az ég, és elénk tárult a táj
csak ámultunk-bámultunkmegálltunk s talán ennyi hallatszott: egyszerűen gyönyörű.

Hosszasan vizsgáltuk az elénk táruló hegyeket annak reményében, hogy hátha-hátha egy zerge felbukkanna, de sajnos velük most nem volt szerencsénk találkozni.

A hosszas szombat esti pihenő után vasárnap kora reggel újra elindultunk csomagostól felderíteni a Valea-Rea (rossz völgy) völgy tavait. Már a név sugallta, hogy nem valami mindennapos helyre látogatunk. Köd előttünk, köd utánunkde néhol már napsütés is köszöntött. Itt még virágzó havasszépére is bukkantunk.
Elég hosszas, izgalmas, néhol izzasztó, csúszós köveken mászkálás-kapaszkodás után tószemekkel tele tájhoz érkeztünk.
Aztán tovább haladva, egyszer csak előbukkant a Gáles-tó. Ilyen távolból,
és ilyen egész közelről.
Tekintélyes mérettel és mélységgel rendelkezik. Az 1990 m található tó sokak szerint a hegység legszebb tava.
Innen már utunk jó hosszasan kövek között, erdőben vezetett vissza a kiindulópontunkhoz, ahol várt ránk az autó, mellyel aztán elfáradt, imitt-amott sajogó testünk hazaérkezett kisvárosunkba.

Read more...

2010. október 16., szombat

Háromszor is piros...

Mintha az őszi-téli depressziót szeretné a természet valamelyest enyhíteni pompás vörös, sárga és ennek minden árnyalatát felvonultató színkavalkádjával. Valószínű ez okán is, az októberi séta során felbukkanó számtalan vöröset termő növényt mind hazavinnéd, hogy ha kint már nem is, de bent tovább tartson a nyár, a meleg, a színek és a napfényes ősz illúziója. És így esik, hogy nekiállsz:
-hogy fotógéppel mind egy szálig megörökítsd a termés-levél kompozíciókat,
-hogy leszüreteld ami ehető, jól mutat vagy kedves épp akkor.

És akik megszámláltattak...:)

Galagonya (Crataegus sp.)

A termések vörös színét a karotinoidok, antociánok (növényi festékek) adják.

Csipkebogyó (Rosa canina)

Hogy milyen hatással van ránk a piros szín?? Azt ki-ki maga dönti el, de a teljesség kedvéért azért álljon itt egy kis összeállítás a piros szín szimbolikai jelentéseiről a különféle kultúrákból szemezgetve:

Kányabangita (Viburnum opulus)

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. A nemiség szimbóluma, a libidó színe.

Kecskerágó (Euonymus sp.)

Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.

Madárberkenye (Sorbus aucuparia)

Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője.

Farkasboroszlán (Daphne mezereum)

Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Igaz, hogy a fent említett festékanyagokhoz sok köze nincs az alábbi hím kenderike vörös mellének, de sorzárónak ebben a vörös kavalkádban - úgy véljük - simán megállja a helyét.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP